Azt hittem, alig lesz mit írnom a 6 hónapos jelentésbe, annyira kevés idő telt el az előző levél óta, de szerencsére Bálint pár nappal a feledik születésnapja (okt. 21.) előtt annyi új dolgot produkált, hogy mégis értelmet nyert ennek a beszámolónak a megírása.
Az első, és legfontosabb, hogy éppen egy nappal a "határidő", azaz 6 hónapos kora előtt úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg torna közben megbillentem a szokásos módon, és teljesen egyedül hasra fordult, hogy megszerezze a zörgő zacskót, ami aznap épp a motiválását szolgálta. Már ennek is nagyon örültem, de azért egy kicsit úgy voltam vele, hogy jó-jó, tudja a dolgát, hogy mi következik a feladatban, és megcsinálja, de az igazi ugye az, ha játék közben magától jut eszébe, hogy ha meglát valamit, amit szeretne megkaparintani, akkor annak ez a módja. Pár nap múlva ez a kívánságom is teljesült: Bálint nem tétovázott így szerezni vissza a kezéből kieső csörgőt a játszószőnyegen, sőt, azóta teljesen meg van gárgyulva, okkal-ok nélkül hasra pördül, ha olyanja van. Már hozza a klasszikus figurát: egy percre nem nézünk oda, és máris hason van a pelenkázón, szóval lezárult az a korszak, amit az "ott marad, ahova tettük" címkével lehet jelölni. Gondolhatjátok, hogy örültem látni ezt a fejleményt, és mennyire jó érzés, hogy ehhez a mérföldkőhöz is időben érkeztünk el, és nem kell megkésett mozgásfejlődés miatt aggódnunk. (Az meg, hogy éppen egy nappal a határidő előtt "készült el", szerintem anyai örökség :) De a legjobb az, hogy rajta is látom az örömöt, amit a mozgásnak ez a szabadsága ad. A napokban hallottuk először hangosan rötyögni is. Most pedig jöhet a következő feladvány gyakorlása 9 hónapos korig: kúszás, mászás.
A másik örvendetes fejlemény, amit pár napja figyeltem meg, hogy sokkal lazábbak az ujjai, nincs annyit ökölbe zárva a keze, és sokkal finomabban tudja használni. Nem potyognak ki olyan könnyen a dolgok, pontosabban megy a navigáció be a szájba, és kényelmesebben el tud nyamnyogni a dolgokon. És ezt most már nem csak műanyag izéken gyakorolhatja: jelentem, eszünk! Bálint különböző társas események alkalmával a sütemények megkaparintásával és önfeledt csócsálásával félreérthetetlenül jelezte, hogy itt az idő, így kb. egy hete különféle gyümölcspépek lelkes kóstolgatásába kezdtünk uzsonna címén. Hihetetlen volt látni, hogy ha arról van szó, hogy a kanállal valami kaját lehet a szájba tolni, akkor milyen pontosan megy a mozgáskoordináció. A lelkesedés olyan mértékű, hogy nem tudom elég gyorsan a szájába adni a kaját ahhoz, hogy a köztes időben ő be ne fúrná magát nyakig a partedlibe, ahonnan az időközben lecsöpögött pépet lehet feltunkolni. Szerencsére anyukám felhívta rá a figyelmem, hogy létezik a kiskanálban végződő etetőüveg találmánya, amivel folyamatos ellátást lehet biztosítani, és így kivédhető a fenti akció, ami aztán garantált átöltözést és mosakodást kíván az uzsi végeztével. Nevezett eszközt már be is szereztük, így eggyel nagyobb biztonságban van minden nemű ruhadarab az etetés közben, viszont amikor kifogy az üvegből a kaja, akkor a bébi reményekkel telve ugyanúgy ráveti magát a partedlire, hogy hátha ott még talál egy kis maradékot, szóval végül ugyanoda jutunk :)
Mivel az idővel nem csak Bálint, de én is fejlődöm, ezért azt hiszem most sikerül egy viszonylag rövid és tömör beszámolót írni. Nem maradhat le viszont a kedvenc tevékenységek aktuális toplistája. Hát igen, az evés torony magasan átvette a vezetést. Bármit: alma, körte, barack, csak sokat, és gyorsan, és igaz, hogy még nem lehet, de adjatok a muffinból:) Rögtön ez után következik az újdonság varázsában úszó hasrafordulás. Aztán fürdés közben a zuhanycső megrágása - ezt a csillogó izét Bálint hónapok óta bámulta vágyakozva, míg végül a mozgáskoordináció kellő fokán végre a tettek mezejére lépett. És még valami, amit egy hónappal ezelőtt lefelejtettem a listáról, de máig aktuális: két lábon állni, mint a nagyok... Nincs az a siralmas helyzet, amiben ne lehetne rögvest hálás mosolyt csalni az arcára azzal, ha a hóna alatt megfogva két lábra állítjuk... kíváncsi vagyok, mikor nem fogja már a segítségünket kérni ehhez... bár most inkább a felülés terén látok gyanús jeleket, háton fekve időnként szabályos hasizomgyakorlatnak beillő fejemelgetéseket végez. Ez nagyon jó lenne, ha hamarosan be is érne, mert alig várom, hogy áttérhessünk az ülős babakocsira, és a séták közben kitáruljon előtte a világ - most ugyanis többnyire fekszünk és alszunk. Mondjuk az is jó. Klasszikus, hihetetlen, hogy ennyire egyformák a gyerekek, de a zenélő mobiltelefon után lazán bármikor hasról hátra fordulni is hajlandó torna közben, pedig egyébként ezt a mutatványt nem sűrűn látjuk tőle napközben.
Nem volt még negatív toplistánk, de ha lett volna, most azt kellene írnom, az eddigi listavezető, a torna egyszerűen átalakult menetrend szerint lecsapó játék-hancúr partivá, viszont az első öt helyezést helyette úgy tűnik jó időre kibérelte az orrszívó-porszívó...
Ja, és az alapadatok: 71 cm, 8100 g, fejkörfogat: 41 cm, mellkaskörfogat: 44 cm, ruhaméret: 68/74, fogunk még mindig nincs...
Az elmondottakat alátámasztandó pedig tessenek megtekinteni néhány illusztráló jellegű kisfilmet itt:
http://www.youtube.com/watch?v=BGmHKcd7k94
http://www.youtube.com/watch?v=BGmHKcd7k94
http://www.youtube.com/watch?v=CzX4sCVL4XM
http://www.youtube.com/watch?v=wBbASvomIPI
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése